Egyházi ügyek

Egyházi esküvő

Miben különbözik a templomi esküvő a polgáritól?

Az egyházi esküvő több, mint egy szép ceremónia, egy új papír. Két ember életre szóló köteléke, amelyet Isten megáld. Apró, emberi jelekkel kifejezett gazdag mélység (kezek stólával történő átkötése, ősi magyar szokás szerint a feszületre tett eskü, a gyűrű megáldása…). A templom nem csak hatásos háttér egy szépen beállított esküvői képhez. Az Isten szent színe előtt kötött egyházi házasság szentség, amelynek révén Isten kegyelme eljut a párhoz.

A házasság szentségének kiszolgáltatója, azaz közvetítője nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik önmagukat: annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert. Isten segítségét kérik közös életükhöz, mert tudják, hogy lehet Nélküle élni, de nem érdemes.

Az Isten házában kimondott szónak súlya van. Egy olyan szentség kegyelmében részesülnek, amely felbonthatatlan. A polgári esküvőt fel lehet bontani, az Isten által megpecsételt szövetséget nem.

Katolikus esketési szertartás

A templomi esküvő olyan családi, személyes alkalom, amely Isten színe előtt, liturgikus keretben történik. Ezért a szertartás családias, bensőséges, ugyanakkor felemelő és ünnepélyes. Hogyan épül fel egy ilyen alkalom? Mi minden kell hozzá?

A fiatal pár bevonulásával kapcsolatban nincsenek előírások, ezért ennek módját érdemes családi körben előre megbeszélni. Például:

-   Klasszikus bevonulás: a pap elöl, a tanúk utána; a vőlegényt anyja, a menyasszonyt apja kíséri.

 -  Önálló bevonulás: a pap elöl, a tanúk utána, a vőlegény és menyasszony együtt.

  - A fentiek egyike, de a pap az oltárnál várja a menetet.

A szentélybe érve a menyasszonyi csokor és a gyűrűk az oltárra kerülnek, és elkezdődik a szertartás első része: az igeliturgia. Ebben két vagy három részletet olvasunk a Szentírásból, majd a pap beszél a párhoz és az egybegyűltekhez. A második rész, a tulajdonképpeni esketési szertartás a következő részekből áll:

- ígéretek: a pap kérdéseket tesz föl a vőlegénynek, majd a menyasszonynak, hogy szabad akaratukból házasodnak-e, készek-e a sírig tartó hűségre és szeretetre, gyermekek vállalására és azok katolikus nevelésére

- házassági szándék ünnepélyes kinyilvánítása (konszenzus): a jegyesek egymás felé fordulnak, kezet fognak, amelyet a pap stólával köt össze, majd kimondják a boldogító igent (vagy akaromot), és azt, hogy „Isten szent színe előtt feleségül veszlek/megyek hozzád”. Ettől fogva érvényes a házasságkötés.

- eskü: magyar szokás szerint a fiatalok, általában térden állva, kezüket a feszületre téve, házassági ígéretüket esküvel is megerősítik. A pap által előre mondott szöveget mondatonként ismétlik.

- gyűrűhúzás: a véget nem érő szeretetet jelképező gyűrűt a felek egymás ujjára húzzák („viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül”)

- nászáldás: az új házaspárra ünnepélyes áldásban hívja le a Szentlelket a pap, hogy Isten jelenléte erősítse meg és kísérje szeretetüket és közös életüket.

A templom kapujáig a pap vezeti ki az ifjú párt, jelezve, hogy az Egyház imádsággal kíséri, és közösségébe várja vissza őket, immár mint új családot.

Vegyes házasság

Mi a teendő, ha a házasulandók egyike nem katolikus, hanem egy másik keresztény közösséghez vagy másik valláshoz tartozik, esetleg nem hívőnek vallja magát?

Más keresztény felekezethez tartozóval kötött házasság 

Nem katolikus keresztény egyházi közösségek tagjaival lehet katolikus házasságot kötni. Ezt hívjuk vegyes házasságnak.  A papnak püspöki engedélyre van szüksége a vegyes házasságkötés megtartásához (ezt általában mindenkinek megadják). A katolikus félnek nyilatkoznia kell arról, hogy mindent megtesz azért, hogy hitét élje és gyermekeinek is továbbadja a házasságban. Ennek tudomásul vételét a másik fél aláírásával igazolja.  A szertartásról Ökumenikus esküvő címen olvashatsz alább.

Egyik fél katolikus, a másik nincs megkeresztelve 

Amennyiben az egyik fél nincs megkeresztelve, az több esetet feltételezhet: 

1. Szülei nem tartották fontosnak, de keresztény kultúrájú közegben nevelkedett; szimpatizál a keresztény vallással, közömbös, meggyőződéses ateista. Mindezek mellett a keresztény értékrendet többé-kevésbé elfogadja. Aki a keresztény értékrendet nem fogadja el, az valószínűleg nem akar párjával katolikus szentségi házasságot kötni.     

2.Semmit sem tud a kereszténységről, de nyitott a keresztény szellemiségű, értékrendű házasságra (kölcsönös és sírig tartó tisztelet, szeretet, gyermekek vállalása stb.).

3. Valamely más vallás tagja (pl. muzulmán). 

A valláskülönbséggel kötendő házasság lehetséges, hiszen természetesen egy meg nem keresztelt fél is tud hűséget, szeretetet ígérni. Megkötése azonban külön, előzetes püspöki engedélyhez kötött, mert gondos mérlegeléssel el kell dönteni, hogy a nem keresztény fél vállalni tudja-e a keresztény házassággal járó kötelezettségeket. A többnejűséget megengedő társadalmakból érkező nem keresztények esete például különösen problémás. A nem kereszténnyel való házasságkötés szertartása csupán néhány mondatban tér el a szokásos katolikus liturgiától.

Hogyan készüljek fel az egyházi esküvőre? 

A házasság nem csupán szerelemre épülő kapcsolat, hanem két ember életét, boldogságát és boldogulását meghatározó szövetség. Amikor házasságra készülünk, akkor érzelmileg, lelkileg és életvitelünkben is alkalmassá kell válnunk arra, hogy felvállaljunk és beteljesítsünk egy ilyen mély életszövetséget. Sokoldalú emberi érettségre van szükség a házassághoz: a társas élet, a kommunikáció, az anyagi javak, a konfliktuskezelés, és az élet számos más területén is. Rengeteg kérdés vetődhet fel, különösen, ha egyházi esküvőt szeretnénk, és nem vagyunk jártasak e témában. Hogyan fogjunk hozzá? Milyen feltételei vannak az egyházi esküvőnek? Kihez kell fordulnunk, milyen iratokat kell beszereznünk? Részt kell-e vennünk jegyesoktatáson? Szabadon választhatjuk-e ki a templomot? Mennyibe kerül a szertartás? Ezekre és hasonló kérdésekre szeretnénk választ adni a következő pontokban.

Gyakorlati tennivalók 

A házasság szentségének kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol a házasságot meg szeretnék kötni. Célszerű személyesen, az esküvő tervezett időpontja előtt kb. 6 hónappal jelentkezni a plébániai irodán az esküvői időpont, nászmise kérése, a jegyesoktatás és a részletek megbeszélése miatt. Az esketés helyén adnak eligazítást a szükséges adminisztratív kérdésekről is. Az egyházi esküvő feltételei: Egyházjogilag szabad állapotúak köthetnek csak szentségi házasságot. A házasulandók közül legalább az egyik félnek katolikus vallásúnak kell lennie. A házasságkötést több alkalomból álló, úgynevezett jegyesoktatás előzi meg. Szükséges iratok:      3 hónapnál nem régebbi keresztelési anyakönyvi kivonat (ez a keresztelés helyének plébániáján szerezhető be).     Ha egyik házasulandó sem tartozik a házasságkötés helyének plébániájához, legalább az egyik fél lakóhelye szerint illetékes plébánostól kell házassági engedélyt, ún. elbocsátót kérni (ezt csak a friss keresztelési anyakönyvi kivonat bemutatása után tudja kiállítani az illető plébános).     Aki nem az eskető plébánián vesz részt a jegyesoktatáson, erről hozzon igazolást.

Lelki felkészülés

A házasságra való felkészülés elsősorban nem gyakorlati ismeretek elsajátítását jelenti, hanem megnyílást a házasság szentsége, az isteni kegyelem felé, amely képessé tesz a kölcsönös és teljes önátadásra, a »holtomiglan-holtodiglan« hűségre az életre nyitottan. Ahhoz azonban, hogy házasságunkban életünket megfontoltan, tudatosan és visszavonhatatlanul egymásnak ajándékozhassuk, hogy az IGEN szabad és felelős cselekedet legyen, szükséges a testi, lelki és szellemi megalapozás.

Jó, ha időben tisztázódik, hogy a szeretet teljes önátadást jelent, „az »én« helyére a »mi« lép. A szeretet másik összetevője az elfogadás, a másik elfogadása. Lehet olyan tulajdonsága, amelyet legszívesebben megváltoztatnék, de akkor is szeretem és elfogadom, ha semmiben sem változik meg –,  mert önmagáért szeretem őt. Ehhez azonban először saját magamat kell elfogadnom. Ez sokszor nem könnyű. Ahhoz azonban, hogy boldog lehessek, mernem kell ajándékká válni, és megtanulni, hogy elfogadjam önmagamat és a másikat is. A boldogság nem más, mint az adás, elfogadás és kölcsönösség harmóniája.

Mindezek átgondolásához nyújt segítséget a jegyesoktatás.

Jegyesoktatás 

Mit tud mondani az Egyház egy fiatal párnak a házasság küszöbén? Elavult, dohos, életidegen dogmák, szabályok következnek majd egy családtalan paptól? A jegyesoktatás azonban nem erről szól, hanem…

Ahány plébánia, annyiféle jegyesoktatást találhat az ifjú pár. Van, amelyik hittani ismereteket is szeretne átadni, de mindegyik célja az, hogy a keresztény házasságra felkészítsen.  A házasság olyan természetjogi intézmény, amelyet Isten szentségi rangra emel. Az oktatás ezen a két vonalon halad: segít a párkapcsolat mélyebb megélésében, hogy hosszú távon is működőképes legyen: elvárások, kommunikáció, konfliktushelyzetek, gyermekvállalás, házasságápolás témákban. Másrészt a Biblia alapján tanít a jegyesoktatás Isten tervéről, a férfi és a nő egymásnak teremtettségéről, a gyermekáldásról, családtervezésről.

A jegyesoktatást tarthatja a plébános, a káplán, de bevonhatnak szakembereket (családterapeutát, orvost) és a plébániaközösség családjaiból házaspárokat is, hogy tudásukkal és tapasztalataikkal támogassák a párokat. 

Az esküvő után 

A jegyespár hónapokon át készül az esküvőre, a nagy nap minden egyes pillanatát gondosan megtervezi, hatalmas energiákat, rengeteg időt és pénzt fektet abba, hogy minden tökéletes legyen. Furcsa lenne, hogyha ennyi készület után a folytatásra már nem jutna erő és lendület. A házasságkötés ugyanis nem lezárás és vég, hanem épp ellenkezőleg: egy új út megnyílása, egy új életfejezet megkezdése. Az esküvővel csak egy útszakasz ért véget, nem maga az út. Az esküvő után Éppen ezért az esküvő után is meg kell őrizni a lelkesedést, az örömet és a fiatalos nyitottságot, érdeklődést. Jegyesoktatásra talán már nincs szükség, de jó, ha az ember csatlakozni tud egy fiatal házas közösséghez a plébánián. Az első gyermek megszületésekor nagy segítség, ha a fiatal anyuka talál a templomban, a plébánián egy baba-mama klubot, ahol élményeit, örömeit, vagy éppen kérdéseit megoszthatja a hasonló élethelyzetben lévőkkel.

Az esküvő után is fontos az ima, az állandó fáradozás és áldozathozatal – most már nemcsak egy ünnepségért, egy nagy napért, hanem minden egyes pillanatért, amit együtt élhet meg a pár. Hiszen a szeretetet és annak belső szívét, lelkét az esküvő után is gondozni kell: növekedve az Istennel való kapcsolatban, elmélyülve az egymás iránti bizalomban, elfogadásban, türelemben és megbocsátásban.

"Ketten - hármasban" 

Szent Ágoston azt mondja: „Ahol szeretet van, ott jelen van az Isten.” Szükséges, hogy egymás iránti szeretetünk gyökere az isteni gondviselésre való teljes ráhagyatkozás legyen. Olyan odaadás, amely a maga korlátolt terveit leteszi Isten kezébe.  Ahogy Dr. Gyökössy Endre lelkész-pszichológus – népszerűbb nevén Bandi bácsi – írta: „… a házasság hármasság! Csak hármasban annyira befejezett, hogy oda még a magányosság sem törhet be többé. Ez a harmadik pedig a Hatalmas Harmadik: Jézus Krisztus. Ő nem akarja, hogy valaha is együtt-külön maradjatok, hiszen megígérte, hogy mivelünk, tiveletek is lesz, minden napon, a világ végezetéig.”  „Jézus Krisztus valóban együtt akar lenni veletek ígérete szerint: azért, hogy amikor munkátok vagy bármi más miatt nem lehettek egymás mellett, külön is együtt lehessetek – Benne. És Általa. Azért, hogy gondjaitokat megfelezze, szereteteket megsokszorozza. Azért, hogy minden élesebb szót Ő fogjon fel. Hogy minden emberi indulatot Ő csitítson el. Azért, hogy újra és újra Benne találjátok meg egymást.” (Bíró László püspök)  Akiket a szeretet köt össze, tudják, hogy „ketten hármasban vannak”. Tudják, hogy Isten, aki maga a SZERETET, mindig velük van, hiszen Ő is kimondta rájuk az IGEN-t.  Tudják, hogy bátran indulhatnak egymás felé.

Mennyivel előbb kell bejelenteni a szándékunkat? 

A templomi esküvőhöz előkészület is tartozik, ezért fontos, hogy időben tisztázzuk a pontos időpontot. Lehetőleg fél évvel, de legkésőbb 3 hónappal a házasságkötés előtt jelentkezni kell az illetékes plébánián.

Mire van szükség, ha nem a lakóhelyem szerinti templomban esküszünk?  

Minden katolikus plébániatemplomban, illetve a helyi plébános engedélyével a plébánia területén található kápolnában lehet házasságot kötni. Ha a házasulandók egyike sem lakik az eskető plébánia területén, legalább az egyik fél lakóhelye szerinti plébánostól elbocsátó szükséges. A házasság szentségének a kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol a házasságot kötni szeretnék.

Évekkel ezelőtt polgári esküvőnk volt... ...most templomban is összeházasodnánk – van-e lehetőség erre? 

Remélhetőleg igen. Ennek a következő feltételei vannak:      Mindkét fél akarja.     Legalább egyikük katolikus legyen.     Ne legyen egyiküknek se korábbi polgári házassága (ennek kapcsán személyesen érdemes megkérdezni a plébánost, hiszen az eltérő helyzetek más és más megközelítést kívánnak).   Amennyiben nincs akadálya a szentségi házasságnak, két lehetőség közül lehet választani:      A templomban, ünnepélyesen, vagy szűk családi körben, egyszerűen megkötik a házasságot.     Amennyiben ez nehézségbe ütközik (pl. az egyik fél nem akar eljönni a templomba, de a katolikus házasságot nem ellenzi), akkor úgynevezett „gyökeres orvoslásra” (sanatio in radice) kerülhet sor. Ez olyan egyházjogi eljárás, amelynek keretében a területileg illetékes püspökség a már fennálló polgári házasságot szentségi házassággá nyilvánítja.

Katolikus szertartás szerint kötöttem házasságot 

A házasság… az életre szóló hűség… józan ésszel végiggondolva minimum lehetetlen. De inkább őrültség. Ki az, aki pontosan tudja, mire is vállalkozik? És ki az, aki ki meri jelenteni: évtizedeken át, bármi történjék is, melletted maradok, sőt szeretni foglak?

"Katolikus szertartás szerint kötöttem házasságot. Esküvőnkön a kánai menyegző története hangzott el. Fontos volt számunkra, hogy Jézus első csodatettét állítsuk magunk elé útra indítónak. Egyrészt azt érezzük ebből a történetből, hogy Jézus különösen szívén viseli a házasságok sorsát. S miközben sokan úgy emlegetik őt, mint aki „soha nem mosolygott”, ezt ő maga cáfolja: részt vett a menyegzői mulatságban. Nyilván nem a sarokban ült, és zordan nézett maga elé… Másrészt az a bizonyos kánai ifjú pár – legyen bármennyire boldog – rögtön az esküvőjén szembesül az első válságával: elfogyott a bor. Mi is tapasztaljuk ezt: az évek során időnként a mi „borunk” is elfogy. Elfogy a türelmünk, jókedvünk, készségünk, önzetlenségünk, jó szándékunk, szeretetünk bora. És marad helyette az idegességünk, önzésünk, türelmetlenségünk iszapos vize. Nagy szükségünk van arra, hogy Valaki borrá változtassa. Harmadrészt a násznép Jézus révén olyasmit kap, amit remélni és elképzelni sem tudtak korábban: jó bort, azaz jobbat, mint amit valaha is ittak. Érezzük, sőt tapasztaljuk: Jézus az egyetlen, aki képes borrá változtatni a vizünket. Erre kértük őt a házasságkötésünk pillanatában, és ezt az ajándékát kapjuk azóta is, szüntelenül."  (Süveges Gergő és Margit 2000 óta házasok, négy gyermek szülei)




Szentmise kereső

Templom kereső

Közösség kereső